15 éve élek a párommal, szeretetben, de az utóbbi években már nem nyújtunk újdonságot
egymásnak. Minden nap ugyanolyan, tudom, hogyan szereti a reggeli pirítóst, hogy issza a kávéját, és
ő is ismeri minden sóhajomat, a nevetésem minden árnyalatát. Amikor szívből, és amikor csak
illemből kacagok egy viccen. Ez a mély szeretet és a végtelen unalom kezdete is.
S hogy mi újság a szexszel? Hideg az ágyunk. Puszi, puszi, és befordulunk aludni. Sokáig azt hittem, 10
óra munka, dugóban hazaaraszolás, bevásárlás és házimunka után ez a normális. Elnyűtt háziasszony
élete… Egészen addig hittem ezt, amíg nem találkoztam Bencéivel. Bevásárlás közben, mert mikor
máskor?!
Bence a hozzánk közeli szupermarketben dolgozik, árufeltöltő. Szerintem mindig is ott dolgozott,
évek óta látom, de sosem tűnt fel igazán. Pár hete viszont azt vettem észre, hogy munka közben, este
lefekvéskor vagy egyszerűen csak vacsora alatt megjelenik a fejemben egy jelenet, álomszerű mozi,
mintha csak egy filmben láttam volna.
Ebben az álomképben kötelességtudóan sétálok a szupermarket sorai között. Ő az ásványvizeknél áll
és rendezi a zsugorfóliás pakkokat a polcon. Első ránézésre is észrevehető, hogy a társadalom egy
kevésbé szerencsés osztályából származik. Kérgesebb a keze a szokásosnál, néhány apró seb van a
kézfején a munkától. A frizurája is csapzott egy kicsit. De sűrű, fényes, túrnivaló tincsei vannak.
Szinte egymásra sem pillantunk, úgy haladok el mögötte a bevásárlókocsimmal. Legalábbis a legtöbb
nap így történne. De ezen a napon nem. Elhaladok a háta mögött, de lepillantok a fenekére, amin
feszül a dolgozói egyenruhája. Észreveszi, hogy nézem, hátra sandít. És akkor megmozdul bennünk
valami. Valami ellenállhatatlan. És ott, az áruház polcainak dőlve szenvedélyes szexbe kezdünk. Csak
úgy puffannak a földre a kristálycukrok, és szakadnak a lisztes zacskók.
Hetekig zajlott ez bennem, minden nap többször beugrott ez a kis filmszerű jelenet. Mindig nedves
lett a bugyim tőle, és amint egyedül tudtam lenni, magamra zártam az ajtót és becsúsztattam az új,
fergetegesen kényeztető vibrátoromat a combjaim közé. Minden nap az árufeltöltőről álmodozva
jutottam a csúcsra. A párom mit sem tudott az egészről.
Nem hittem volna, de a képzelgéseim néhány nappal ezelőtt valósággá váltak. Egy fáradt péntek
délután, még kb. egy fél órával a hétvége előtti vásárlói csúcsot megelőzően beléptem a boltba.
Szememmel már nem a tésztákat meg a tejszínhabot kerestem, hanem az izmos fenekű árufeltöltőt.
Meg is találtam az egyik soron.
Felé sétáltam, és nagyon meglepődtem, mert mosolyogva a szemembe nézett, mintha már várt
volna. Nem, nem szexeltünk, nem szakadtak a zacskók, csak nagyon hosszan és nagyon kedvesen és
nagyon nagy műgonddal segített kiválasztani a megfelelő szénsavmentes ásványvizet. Azt, amit
máskor vakon leveszek a megszokott helyről, most izmos karjaival emelte le olyan magasról, ahova
én fel sem érnék. Egy egész zsugorral levett.
Gyönyörű férfinek láttam, még ha az arcán látszott is, hogy megviselte az élete, mély barna szemei
voltak, és jelentőségteljes tekintete.
Amikor - némi mélyen szemembe nézés után - megállapodtunk az ásványvíz márkájában, zsebéből
határozott mozdulattal előrántott egy tűzpiros markolatú szikét, és felhasította a fóliát. Ez volt az én
élő mozim.
Hazamentem, a párom még nem volt otthon. Elővettem a vibrátoromat, és az árufeltöltőről
ábrándozva jutottam a csúcsra.
Két nappal később, amikor újra betértem a boltba egy kiló kenyérért, láttam, hogy már várt. Szemén
látszott az öröm, amikor megpillantott. Ekkor jött oda, egy pillanatra sután a dekoltázsomra
pillantott, én elmosolyodtam, de ez egy kis kéjes mosoly volt, mert esküszöm, mintha éreztem volna
a kezeit, ahogy cirógatja őket. Azonban ő csak bemutatkozott:
- Bence vagyok. – és a tenyerembe csúsztatott egy kis cédulát. Azóta Bencével többször életre
keltettük a belső mozinkat, és ezzel új életem kezdődött.
Folytatása következik…